Szombat reggel indultunk felmálházott bicajainkkal Pálháza felé. 

Balsánál komppal keltünk át a Tiszán, s onnantól kezdve egyre jobban kitárulkoztak előttünk a Zemplén vonulatai. A szembeszél keményen vette ki folyamatosan az erőnket, jól esett a sárospataki pihenő. Aztán a mikóházai is. A szállásunkon babgulyással fogadtak bennünket, s mivel páran most csatlakoztak hozzánk először, ismerkedésként nagyon jó játék volt az aktivity.

Vasárnap gyalogtúrára indultunk, hogy igazából belevethessük magunkat az őszi erdő varázsába, kisvonattal indultunk el, a Zemplén mélyébe vezető erdei vasút a Kemence-patak völgyében haladt Kőkapunk keresztül, Rostallóig. A táj, az erdő, az ég elmondhatatlanul csodás színekben pompázott, a természet ezer arcát mutatva, folyamatosan ámulatba ejtett bennünket. Az utazáshoz a vidám, zenei aláfestést a Veresegyházi Borvirág Dalárda férfikórusa adta, társaságukban pillalantok alatt felértünk a gyalogtúra kezdőpontjáig. Rostallótól indultunk, s egy nagyon kellemesen emelkedő úton értünk el Sólyom-bércig, ahonnan csodaszép panorámában gyönyörködhettünk, rálátással a Regéci várra, a tokaji tévé toronyra és a színpompás erdőkkel borított hegyekre.

Utunk során jó pár foltos szalamandrával találkoztunk, biztos ők is kiélvezték az ősz utolsó kellemes napjait, hisz nagyon aktívak voltak, ajánlatos volt a lábunk elé nézni, hogy vigyázzunk rájuk.

A visszautat a kihívást keresők gyalog tették meg a szállásig, ők a 10 km-es túrát megtoldották még 9 km-rel. A vasárnapi vacsora közös főzés eredménye lett, igazi lukulluszi lakomát kerítettük, tojáslevessel, toroskáposztával, desszertként az egész házat betöltő fahéj illatú sültalma került az asztalra. Játékra is maradt erő, újból nagyon vidám hangulatban zártuk a napot, hogy aztán másnap reggel újult erővel indulhassunk a 105 km-es hazaútra. Kovácsvágás volt az első megállónk, itt a János Vára hegytetejére épített kilátót kerestük fel. Az előzetes információk alapján a pár száz falépcső megszámolva 900 lett, ám a hivatalos szám 1050. A kemény Zöld Kerekes bicajosokat azonban ez sem tántoríthatta vissza attól, hogy a Zemplén egyik legtökéletesebb körpanorámájával ajándékozzák meg magukat! Elmondhatatlan, szavakkal leírhatatlan látványban részesültünk!

A haza  utat tökéletes őszi időben kerekeztük végig, csodás napsütés, majdnem szélcsend, néha hátszél segített bennünket. Megérte bátornak lenni, s bevállalni az októberi háromnapos bicaj túrát, hisz a természet olyan csodáit tapasztalhattuk meg folyamatosan, amit a szobába zárva, a négy fal között sosem élhetnénk át!

Kovács Ilona Klára

Néhány fotó: