Jegyezzük meg a kerékpárszállítás  vasúton még nem teljesen kiforrott, de a körülményekhez képest gyorsan megoldottuk a fennálló nehézségeket. Nyíregyházáról Budapestig vonattal utaztunk, ahonnan a Kamaraerdőt vettük célba. A Buba számunkra hazánk egy eddig felfedezetlen területére kaluzolt el minket, igaz nem mindenütt volt egészen egyértelmű a nyomvonal és bizony valóban izzasztó emelkedőkből is akad jócskán. De bringásainkat keményebb fából faragták, még csak a jókedvünkből sem vett el az olykor fárasztó kaptató, igaz valahányszor megálltunk frissíteni, mint a tikkadt nyáj ki-ki kedve szerint igyekezett újbóli erőre kapni, fogyott a kávé, a fagylalt, dinnye és bizony arra is volt példa, hogy a söröshordó is kifogyott ottlétünk során. Első látványosságunk a biatorbágyi vasúti völgyhíd a viadukt volt .

Tovább gurulva Etyeken a Magyar-kút mellett is pihentünk egyet, majd haladtunk tovább Pázmánd felé, ahol gyönyörű fából készült alkotásokban gyönyörködhettünk.

Ezután következett Velence, ami első napunk szálláshelye is volt, üdítő élményként hatott az esti fürdőzés a Velencei-tóban. Másnap reggel frissülten vágtunk neki az aznapi távnak, újabb feledhetetlen élményeket gyűjteni. Első megállónk Székesfehérváron volt, hazánk egyik legnagyobb történelmi múltjával rendelkező város nem hiába emlegítik a Királyok városaként. Megnéztük a Püspöki palotát, az Országalmát, Mátyás király-emlékművet, a Mujkó szobrot, a romkertet, meghallgattuk az órajátékot és természetesen Kati néni szobra mellett sem mentünk el a szerencsét hozzó orr érintése nélkül. És bizony a Bory-várat is felkerestük, ahol nem győztünk ámulni, hiszen az 1900-as években közel 40 évig készült alkotás Bory Jenő szobrászművész és építészmérnök munkáját és fantáziáját dícséri művészi álmát valósította meg ezzel.

 Pákozdon a Miskahuszár monumentális termete mellé is odaálltunk, hűsöltünk egyet az árnyékában és folytattunk utunkat a Balaton felé.

A legszebb pontján csatlakoztunk be a balatoni kerékpárútba, Balatonakarattya magaspartja lenyűgöző látképet adott a magyar tengerről. Fáradtan, de annál nagyobb örömmel csodáltuk e megkapó látványt, lőttünk néhány fotót és haladtunk tovább Alsóörs felé.
 

Szálláshelyünket elfoglalva, többnyire lazulás jellemezte a hátralévő napokat, de tettünk még egy rövid gyalogtúrát a Somlyói kilátóhoz, és persze Balatonfüredre is áttekertünk. Jutott idő a strandolásra is, labdáztunk egy jót ismét a vízben, este pedig sütés főzés és a vidám játék következett.

Egészen töményre sikerült ez az elmúlt 4 nap, így a hazaút hat órájában volt mit kipihenni. Lebarnulva, elcsigázottan, de csillogó szemekkel tértünk haza.

További fotók a képre kattintva: