Régi helyszínen új élmények

Közkívánatra idén is az őszi három napos túránkat Pálházán töltöttük. Sokadik alkalommal térünk ide vissza és nem csak vendéglátónk szíves fogadtatása az ami ide húz minket. A városka, ami egyben Magyarország legkisebb városa igazán szerencsés helyen fekszik a Zemplén megannyi csodálatos látnivalója könnyen felfedezhető innen. Többek között ezért is kerestük fel ezt a helyet már számos alkalommal, mert mindig tud új programot kínálni számunkra.

Pénteken reggel sajnos az időjárás igen kedvezőtlen volt, hiába tettük későbbre a rajtot az eső csak kitartott és jó darabon szemerkélve elkísért minket. Néhány rövid megálló után Bodrogkeresztúrba érkeztünk, ahol a helyi és egyben az ország egyetlen ecetmúzeumát látogattuk meg. Érdemes volt betérni, számos új és haszonos ismeretet szereztünk, a kóstolóval egybekötött múzeumlátogatás során megtudhattuk hogyan készül a balzsamecet, és kedvező élettani hatásai is kiderültek.

 

Ezután egy hosszabb ebédidőt tartottunk, ami már nagyon kellett, az út java még hátravolt és habár az eső elállt, de a szél iránya nem volt kedvező számunkra. Némi dimbek dombok leküzdése után Sárospatakon voltunk, ahol újfent szusszantunk egy nagyot, ez alkalommal kávézási és süteményezési lehetőséggel. Újult erőre kapva megsem álltunk Sátoraljaújhelyig, itt már tényleg csak nyújtózkodtunk egyet és irány Pálháza még sötétedés előtt sikerült odaérnünk. A szállásfoglalás után kint a szabadban főtt a vacsora, jóllakás után pedig mint mindig most is a játékké volt a főszerep. Volt ott minden, kacagással vegyítve tölöttük az estét, amit tánccal zártunk.
  
Másnap reggel korán volt az ébresztő, mert három féle programot is kínáltunk túrázóinknak ezen a szikrázóan szép napsütése napon. Voltak akik bringára pattanva Pusztafalu kaptatós emelkedőit leküzdve, kerékpárjaikat a településen hagyva gyalogtúrázni indultak a szlovákiai Izra-tóhoz. Innen továbbhaladva először a Kis-Milicet, majd a Nagy-Milicet érintve mentünk, de csapatunk egy része felkereste Magyarország legészakibb pontját is, ami nem messze volt tőlünk. Visszaúton még a Sólyom-sziklára is felmásztunk egy csodás panoráma volt a jutalmunk.

 

Akik a rövidebb távot választották először kisvonattal Kőkapuig utaztak, onnan pedig Szaru- kőig gyalogoltak fel.

 

Míg mások az egész napot kerékpáron töltötték és a környező településeket járták be, többek között Pusztafalura is ellátogattak, de felkeresték a füzérradványi Károlyi-kastélyt is, ami lenyűgözte látogatóit.
 
Szállásunkra visszatérve a csapatok vidáman mesélték aznapi élményeiket, indult a szalonnasütés, mert a korgó gyomor tűr halasztást. Mire mindenki visszatért ismét sötétedni kezdett, odakint újfent készült a finom vacsora. Kihasználva a szállás adottságait egy lazító szaunára többen befizettek, míg mások egy jó fürdőtől is ismét életre keltek. Ez az este sem telt másként mint az előző, sok nevetés és móka kísérte a játékot, kedélyes beszélgetések zajlottak. Egy apró, de hasznos ajándékkal leptük meg csapattársainkat, aminek számunkra is meglepő sikere volt. Öröm volt nézni, ahogy azonnal használatba is vették és a hazaúton már jó szolgálatot is tett.

Vasárnap eljött a búcsú ideje, egy utolsó csoportkép még készült és indultunk haza. A reggel még igen hűsen indult, de szerencsénkre hamar kellemes meleg lett, a napocska simogatta hátunkat, így azt is megbocsájtottuk, hogy ismét szembeszelet kaptunk.

Idén is azért jöttünk el ősszel a hegyekbe, a színes falevelek megcsodálásán túl, hogy a szürke tél beállta előtt a friss levegő és a változó színben pompázó környezet lelkünkre is jó hatással legyen.

További képek a fotóra kattintva:
Enikő fotói:
Angi fotói:
Vegyes fotók:

 

Naptár dátum: 

vasárnap, 2024, október 13