Túránkat pénteken már a hajnali órákban megkezdtük, hiszen egy hosszú vonatos utazás során jutottunk el Győrbe, ahonnan nyeregbe pattanva a Szigetköz kis falvain át, gurulva néztük meg e tájat. Első állomáshelyünk Héderváron volt, ahol az egykor szebb napokat látott két szfinx által örzött kastélyt néztük meg és az évszázados fák alkotta parkjának hűvösét élvezhettük.

A délutáni órákban már Mosonmagyaróváron voltunk az Óvári várnál újból egy pihenőt tartottunk, készítettünk néhány fotót Fekete István szobránál, megnéztük a régi malmot, majd irány Rajka, a szálláshelyünk. A kempinghez még sötétedés előtt odaértünk, bungalóink elfoglalása után, megmártóztunk a frissítő holtág vízében.

Szombaton a kora reggel már bringáinkon talált minket, a Duna töltésére kanyarodva hamar átléptük az országhatárt és az ausztriai Hainburg városa felé tartottunk. Előtt azonban nem hagyhattuk ki egy rövid kitérővel a dunyacsúnyi duzzasztómű megtekintését, ahol az óriási víztömeg, szinte egy nagy tengerré alakul át.

  
Hainburgba a Duna mellett haladó kerékpárúton érkeztünk meg, egy pazar látványú pihenőhelyen, a bringákat hátrahagyva, gyalogsan kerestük fel a látnivalókat. Megtekintettük a főtéren látható Mária-oszlopot és a templomot, majd a Magyar kapu felé vettük utunkat. A hainburgi várat már csak az elszántabbak nézték meg közelről, hiszen a hegytetőre igen erős kapaszkodóval lehetett feljutni és a hőség többünknek kedvét szegte.

Rövid szabadprogram után indultunk vissza kerékpárjainkhoz, mert Pozsony mellett odafelé csak elgurultunk, a délután látnivalóit Szlovákiában terveztük. Örömmel észletük, hogy a két ország kerékpárútjainak kihasználtsága jelentős, kerékpáros infrastruktúrájuk kiemelkedő, főleg a pozsonyi szakaszon kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek szívesen hódoltak a kerékpározás, görkorcsolyázás, futás és számos más szabadtéri sport szenvedélynek. Természetesen a nagy múltú koronázóvárosban elsőnek a várat kerestük fel, ahol több mint két évszázadon át őrízték a Szent Koronát. A Szent Márton-dómot sajnos csak kívülről volt módunk megtekinteni, mert ottjártunkor zártkörű esemény volt.

Felkerestük a város erődítményének  egyetlen éppen maradt kapuját a Mihály-kaput, barangoltunk egyet az óváros utcáin a barokk kori műemléképületeit csodálva. Megnéztük Cumil, az aknafedélen pihenő szobrát és Napóleon katonája szobor mellett is megálltunk.

Itt is lehetőséget bíztosítottunk egy rövid szabadprogramra, majd kerékpárjainkra ülve visszatértünk Rajkára, egy fárasztó nap után jólesett a finom, laktató vacsora.

Vasárnap reggel még egy rövid szigetközi kenuzást is beiktattunk, majd táborhelyünket elhagyva újból Győr felé vettük utunkat. Mielőtt ismét vonatra szálltunk volna, még egy gyors városnézés is belefért. Megnéztük a Bazilikát, a Püspökvárat, a Frigyláda-szobrot, a neobarokk stílusban épült Városházát, és üde színfolt ként a Jedlik csobogót is.

A hazautazásunk vonattal kissé kalandosabbá vált, mint reméltük. Semmit nem tudott elvenni az élményből ez a kellemetlenség, csodálatos három napot töltöttünk el egy számunkra felfedezetlen vidéken, látnivalók sokasága várt ránk, annyi szép emléket gyűjtöttünk, amit még napokig emésztgetni fogunk.

A Rajka-Pozsony-Hainburg kerékpártúra a Kerékpárral 7 határon át programsorozat részeként, a Zöld Kerék Alapítvány szervezésében, az Építési és Közlekedési Minisztérium támogatásával és a KTI Magyar Közlekedéstudományi és Logisztikai Intézet közreműködésével valósult meg.
További képek a fotóra kattintva:

Vegyes fotók: