Tomasovszki Tamás beszámolója a túrájukról.

Sziasztok! Eléggé küzdelmes volt számomra a nagy nap, 2015. 05. 09. és két sporttársamnak, Varga Ádámnak és Péter Tibornak, mert Nyíregyházáról hajtottunk Egerbe.

A túránk folyamán kaptunk esőt, szelet, napsütést! Ahogy illik, legyűrtük a távot.

De hogy is volt ez?

Kora reggel 6 órakor indultunk Nyíregyházáról, a Kossuth térről. Kicsit vártunk hátha jön még valaki, de nem.

Na, akkor a müzlit behabzsoltam, és gyí, irány Eger. Ekkor még nem voltam tisztába azzal milyen messze van és én mennyire nem vagyok edzett még. Ez a túra rá is ébresztett arra, hogy az elménk mekkora kitartást és erőt is ad. Félelmetes!

Na de vissza az útra.

Az elején még mérsékelt tempóval haladtunk 27 km/h-val. Persze én voltam a széltörőkos! Ahogy haladtunk a Tiszavasvári úton kifelé kezdtem rájönni mire is vállalkoztam, de ha már nekiindultam, akkor nyomjuk. 5 km után megfordult a fejembe hogy jó lesz ez nekem? Egy nagyobb megállásunk Tiszavasváriban volt egy elhagyatott benzinkútnál. Kicsit rágtunk, meg beszürcsöltünk 1-1 energiaitalt. Köszi, Ádám! Majd látjuk, hogy telefonon hívott bennünket Péter Tibor. Vissza is hívtuk aztán mondta, hogy ő is elindult, utánunk és jön. Na, vártunk kicsit aztán már kezdtem kicsit fázni és lassú tempóval elindultunk. Szerencsénkre falu végére utolért. Immár hárman hajtottunk tovább. Meg is dobta a sebességet, 30-33 közötti "túra"tempót vettünk fel.

Aztán jött a 76 km! Basszus, mint mikor a konnektorból kihúzzuk a tv-t! Úgy ment el belőlem a erő. Beértünk egy településre mondom együnk, mert én nem reggeliztem és nincs erőm hajtani. Nagyon meghaltam egy pillanat alatt. De az izomszendvicsem, a víz és a kis pihi 1-2-re helyrerakott. Később jött egy meredekebb emelkedő, elkezdtem kiállva hajtani a csomagtartó meg hátul jobbra-balra libegett. Rosszérzés volt! Így ülve hajtottam inkább ki. De amúgy jó volt ez a szakasz. Mint mikor hullámvasutazik az ember. Annyi hogy felfelé küzd, lefele már száguldozik az ember. Nekem tetszett. Azonban sporttársunkat a 2. dombon be kellet várnunk, mert sehol nem láttuk. Aztán jött az uccsó lejtő! Hát!  Még hogy mekkora érzés lefele száguldozni, azt nem lehet szavakba foglalni. Párszor a ucsó 30 km-en lenéztem hogy mennyi a tempó, meg a pulzusom. Csak az volt a baj hogy nem az én bicóm volt és ezen nem volt ott az órám.  Na, mindegy a lejtő után tekertünk kicsit és halleluja megláttuk az Eger táblát!

Siker!!!!!!

Na jóság van, gyorsan lőttünk is jó pár képet. Aztán, gyí! Irány városnézés, keressük meg a várat. Kis kolbászolás után meg is találtunk mindent. Még ajándékot is vettem a páromnak Salay Evelinnek. Majd a főtéren megbeszéltük a visszautat. Visszatekerünk egy kicsit és úgy szállunk a vonatra fel. Aztán megláttunk két Vinibikést! Pislogtunk, Tibivel oda is gurultunk a hölgyhöz és sráchoz hogy hogy kerültek oda. Nos, ők kocsival mentek Miskolcig és onnan hajtottak át a hegyeken keresztül. Váltottunk még pár szót utána hátszelet kívántunk egymásnak és indultunk az állomás felé. Ott mondták, hogy itt tudunk venni jegyet, azonban Füzesabonyba nem tudunk úgy venni, hogy haza tudjunk jönni.

Csodás! Így Egerből Nyíregyre kértük a jegyeket ez 2 átszállást foglalt magában: 1. Füzesabony, 2. pedig Szerencsen. Elvileg 4 percünk volt az átszállásra. Hurrá! Azonban a kalauz mondta, hogy Miskolcon szálljunk le és szálljunk majd át az első kocsiba, hogy közel legyünk a másik vonathoz. Mondtuk ok. Azonban Füzesabony után az 1 megállóban ledöglött a vonat. A kalauz néni, akivel már összespannoltunk szólt, hogy technikai hiba van. Na teló elő és felhívtam egy barátom Petrusák Mónikát, hogy lustálkodás helyett nézze már, meg hogy indul Szerencsről vonat, mert akadt egy kis problémám. Jelentem sikeresen megnyugtattak, hogy óránként indul onnan Nyíregyházára vonat.

Akkor ismét hazajutunk!

Na de csoda történt! Megjavult a vonat.

Ez azzz!!!

Majd jön vissza a kalauz néni és mondja, hogy nyugodjak meg, még a csatlakozás is meglesz, illetve ne kapkodjunk majd az átszállásunk is gördülékeny lesz. Így szerencsések lettünk a végére. Majd jött még egy kis jóság Tokajban, vagy 30 bringát vettünk fel a kerékpáros kocsiba. Aztán kis pihi és hazaértünk. Nekem nagyon tetszet ez a tekerés és rájöttem, hogy kis városunk igen is szép és jó illetve itt vannak a legszebb lányok. Közülük is az én párom az! Remélem mások is kipróbálják majd magukat.

További szép napot!

Tomasovszki Tamás