Mesebeli tájon jártunk
Annak ellenére, hogy az odautazás során kellemetlen borongós esős idő volt, lelkesedésünket nem szegte és ismét elmondhatjuk kegyes volt hozzánk a sors. Igazi kirándulóidő ragyogott fel, a hegy teljes pompájában várt minket és szinte biztatott a meghódítására. Volt aki a siklóvasutat vette igénybe a feljutáshoz, míg mások gyalogszerrel tették meg az utat.
Tarajkára felérve egy hosszabb szabadprogram keretében mindenki megcsodálhatta a jégszobrokat és a londoni Westminsteri apátság másolatát szintén jégből megalkotva. Hosszú kígyózó sor alakult ki a bejárat előtt, de érdemes volt kiállni a sort, mert a látvány egyedi és lenyűgoző volt, a szobrászok nagyszerű munkáját dícsérték az alkotások.
Egy rövid ebéd, egy könnyed kávézás is belefért mielőtt folytattuk volna útunkat a Tarpataki vízesések felé. A hosszú túra résztvevői fantasztikus kilátásokkal kísért úton két vízesést is felkerestek. Az Óriás-vízesést követően még kapaszkodtunk egy kicsit felfelé a hegyen, hogy minél csodásabb panoráma táruljon elénk. A hóval borított táj, több mint szemet gyönyörködtető, a tarajos hegyek monumentalitása magával ragadó, nem hiába volt nagyüzem a hegyen, a jóidőt sokan kihasználták és túrázni indultak. Volt ott minden, mentek kutyával, babakocsival, síléccel és futva is közlekedtek és természtesen a serpák is hatalmas csomagokkal terhelve ott bandukoltak.
Visszaúton a Hosszú-vízesést is megnéztük, de többen már csak fentről kémlelték a látványt, hiszen a letaposott hó néhol jeges volt és nem mindig volt egyszerű a le és fel közlekedés. Útközben találkoztunk egy meglepően szelíd rókával aki könnyű prédát keresve a túrázók alamizsnáját várta, sőt néha kínálás nélkül el is csente, valódi ravaszdi róka koma volt.
A rövid túrázók kevesebb kilométerrel, de hasonlóan szép látnivalókat találtak utuk során.
Fantasztikus napot hoztunk össze, az elcsigázottság ellenére a hazaút is vidáman telt. Mivel időnk engedte még egy kis shoppingolásra is jutott idő, így mindneki szuvenírt is vihetet haza.