Történelem két keréken

Péntek délben indultunk Nyíregyházáról autóval, hogy Jándon találkozzunk a program résztvevőivel. Több irányból érkeztek a csapatok, nagy-nagy örömmel üdvözöltük az ismerősöket és ismerkedtünk az új bicajos társakkal. Bicajra szálltunk mi is, első programként megnéztük a jándi református templomot és a Falumúzeumot, ami a falu legöregebb háza, sajnos csak kívülről, mert felújítás alatt állnak az épületek. Augusztus utolsó napjai kánikulával köszöntöttek ránk, ezért a jándi Tisza part ideális helyszínt biztosított a felfrissülésre, amit nem hagyhattunk ki. A Tisza mellett, aszfaltozott töltéskoronán indultunk a határ felé, ahol a gyerekek is biztonságosan, távol az autós forgalomtól tudnak kerékpározni. Határátlépés után, nagyon rövid út után, begurultunk Asztélyba, ahol terített asztallal fogadtak bennünket. A töltött káposzta mindig jól esik, de ez vérré vált a megfáradt bicajosokban. A vacsorát megtisztelte jelenlétével Iván Gusztáv református lelkipásztor, aki szintén nagy szeretettel üdvözölt bennünket, s vacsora után bemutatta nekünk a település és az egyház életét. Jó társaságban gyorsan telik az idő, hamar ránk sötétedett, így a Beregszászba tartó utat sötétben tettük meg. A szállásunk a gyönyörűen felújított Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban volt, ahol szintén otthonos fogadtatásban lehetett részünk.

A pihentető éjszaka után, reggeli és indulás Beregszász felfedezésére! A Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát kerestük fel először, megnéztük a Bethlen kastélyt, amiben múzeum működik, Esze Tamás, Mikes Kelemen emléktáblája, és a II. világháborúban elesett honvédek és a sztálini terror áldozatai emlékműve előtt leróttuk tiszteletünket. A város neves szülötte Fedák Sári, emlékére emelt, egy éve átadott szobrot csodáltuk meg a város főterén, a Vérke patak hídján átkerekezve megtudtuk, hogy a híd alapjainak építése közben honfoglalás kori tárgyak kerültek elő. A szombat délelőtti nyüzsgő, élettel teli város, a templomok, a régi, patinás épületek, a kövek, az emlékművek, a virágoktól színes parkok idilli képet festettek Beregszászról. A várost elhagyva első utunk Tiszacsomára vezetett, itt egy nagyon gazdag honfoglaláskori sírleletet tártak fel, a 26 sírhelyben fegyvereket, edényeket találtak, ami azt bizonyítja, hogy a honfoglaló magyarok már a bevonuláskor letelepedtek ezen a vidéken.  Következő állomásunk Nagymuzsaly, itt állnak I. András édesanyja, Erzsébet királyné által épített, a romjaiban is impozáns templom romjai. A templom lerombolt romjaiból, a templom köveiből építették újjá a beregszászi római katolikus templomot. Tiszaújlakra kerekeztünk tovább, a város központjában áll a sóház. Az épület falán emléktábla található Esze Tamás márványba vésett képmásával, a következő felirattal: „Ebben az épületben sóház volt, melyet 1703. május 24-én 7 órakor reggel 2 gyalogos csapattal és 40 lovassal ESZE TAMÁS kuruc vezér megtámadott. A 14 muskétásból és egy hadnagyból áll őrségből négyet levágtak, a többi közéjük esküdött”. Az első győztes csata is ide kötődik, Esze serege megverte és a Tiszába tolta az osztrák sereget.  A csata emlékére emelték a Turulmadaras Rákóczi emlékművet, mely egy mesterségesen emelt halom tetején áll. A sok-sok látnivaló, a hőségben megtett kilométereknek hála, örömmel gurultunk be Asztélyba, ahol ismét kitettek magukért házigazdáink, terült-terülj asztalkám várt aznap is bennünket. Az este nagyon jó hangulatú beszélgetéssel zárult, vidáman, élményekkel feltöltődve kerekeztünk be ismét a beregszászi szállásra. A jóleső pihenés után, frissen indultunk reggel utunkra, a cél ismét a jándi Tisza part, ahonnan felfrissülve folytatta tovább útját ki-ki a saját úticélja felé.

Három, elmondhatatlan gazdag nap áll mögöttünk! Hálás köszönet a szervezőknek, minden közreműködőnek, aki segítette ennek a programnak létrejöttét és szívét-lelkét beleadta, hogy eljuthattunk Asztélyba, Beregszászba és ismerkedhettünk Kárpátalja gazdag történelmével és újra átélhettük a magyar barátaink vendégszeretetét!

"Ilus"

Képek