Az Egyesület gondoskodott a szállításunkról is, így Nyíregyházáról kisbusszal utaztunk a beregsurányi határra, ott bicajra ültünk, s azzal folytattuk utunkat Beregszászig, ahol találkoztunk vendéglátóinkkal. Bemutatkozás, frissítés után népes csapattá gyűltünk, melyben sok régi bicajos barátot üdvözölhettünk, s megkezdtük közös kalandozásunkat.

A túra első megállója a tiszacsomai honfoglalási emlékpark volt, ami azért rendkívüli a maga nemében, mert az itt talált és feltárt honfoglalás kori 26 sír igen gazdag leletanyaga bebizonyította, hogy a honfoglaló magyarok már a bevonuláskor letelepedtek ezen a vidéken.

Következő megállónk az Árpád-kori Nagybakta volt, ahol a gróf Károlyi család egykori birtokát néztük meg. A kastély nagyon szép állapotban van, de az egykor szebb napokat látott, gazdag faállományú park megérdemelne egy kis törődést. Innen tovább gurultunk Muzsalyra, ahol megnéztük a romjaiban is impozáns pusztatemplomot. A naplemente aranyfénybe borította a romokat, így könnyű volt elképzelnünk, hogy a Nagy Lajos királyunk édesanyja, Erzsébet királyné által alapított templom, a vidék egyik legszebb és leggazdagabb temploma lehetett ezen a vidéken.

Sötétedésre értünk vissza Beregszászra és a nap zárásaként a túra résztvevőivel közös vacsorán vettünk részt. Szállást a minden képzeletet felülmúló Mirage panzióban kaptunk, ahol ismét élvezhettük a helyiek vendégszeretetét.

A második napunk nagyon korán indult, hisz rengeteg látnivaló várt ránk! Buszos kirándulásra indultunk, ahol Horkay Sámuel kalauzolt minket, a Kárpátaljai Magyar Idegenvezetők Munkaközösségének volt elnöke. Hamar kiderült, hogy a Samu Bával töltött nap jóval több lesz egy átlagos kirándulásnál. A buszon töltött idő nem telt tétlenül, mert folyamatosan kaptuk az információt Kárpátalja történelméről, földrajzáról, népeiről, ételeiről, növényvilágáról és felsorolni is lehetetlen azt a tudást, amivel megajándékozott bennünket! Első megállóként az asszonyfaggató hidat próbáltuk ki, s képzeltük el, hogy hogyan vallatta meg az egész nyári pásztorkodásból hazatérő férj a feleségét. Izgalmas élmény volt!

Utunk során követtük a Nagy-Ág folyását, végig haladtunk az Ökrös-patak völgyében, megnéztük a Talabor zúgóit és az „asszonyok könnyei” fátyolvízeséseket. Bepillantottunk az Árpád-vonal Talabor-völgyi völgyzárának bunkereibe is.

Megkóstoltuk a vízközi artézi kútból folyó gyomorpanaszokra kiváló ásványvizet. Megtudtuk, hogy a Borzsa havasokban találhatók Kárpátalja legjobb kaszálói, s hogy a hegyvidéki tehén oldalazva legel. Fölkapaszkodtunk a Mencsil-hágóra és a Kanora-gerincre, ahol Feszty Árpád sátra állt, itt készítette a körképhez a vázlatait. Gyönyörködtünk a Szinevéri-hágó körpanorámájában, majd eljutottunk a Keleti Beszkidekben az ezeréves határig. A Vereckei-szorosról lepillantva elképzeltük honfoglaló eleink útját, felemelő érzés volt ott állni!

Megcsodáltuk Hársfalván a Latorca zuhogóit, hűsöltünk a hatalmas sziklákon lezúduló folyó habjaiban. A nap utolsó állomása a szolyvai emlékpark, mely szívfájdító emléket állít az 1944 novemberében létesített gyűjtőtábor áldozatainak. Utunk érintette Munkács városát, s fentről intett búcsút, sziklára épült lenyűgöző vára. Könnyű s egyben nagyon nehéz dolga van egy ilyen nap után a krónikásnak! Elmondhatatlan kalandban volt részünk, a fenséges Kárpátok minden köve, folyója, erdője és fája maga az élő történelem. Köszönjük szépen Horkay Sámuelnek ezt az életre szóló, felejthetetlen élményt!

A harmadik nap programja szintén nagyon gazdagra sikerült, az asztélyi gyerekeknek tartott Bringa Sulival kezdődött. Játékos formában tanítja a kerékpáros közlekedésre és a KRESZ szabályaira a gyerekeket.

Ezután református istentiszteleten vettünk részt, melyet közös ebéd követett. Asztélyból indult népes csapatunk a határ felé, hogy ott folytathassuk közös kalandozásunkat. Tarpán Huszit Elek várt bennünket, aki idegenvezetőként kalauzolt tovább utunkon. Alapos részletességgel mutatta meg Tarpa összes látnivalóját, melyek közül kiemelném a lengyel szobrász által készített alkotást, mely az összetartást jelképező hidat jeleníti meg, ami ezen a túrán kiemelt jelentőséggel bír.

Utunk következő állomásán sétáltunk a nagyari Luby kastély rózsakertjében, a Kis Túr partján megnéztük Petőfi fáját. Szatmárcseke látnivalói következtek, ahonnan tovább gurultunk Túristvándiba. A malom megtekintése után érintettük a penyigei nagyvásárt, s Fehérgyarmaton búcsúztunk el egymástól. A Beregszász felé tartó bicajosainkra éjszakába nyúló izgalmas hazaút várt, mi nyíregyháziak pedig buszba szálltunk bicajainkkal együtt. Elmondhatatlanul gazdag három nap áll mögöttünk! Hálás köszönet a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Egyesületnek a meghívásért, Somi Miklósnak, az egyesület alapító elnökének, Pál Andóca Andreának, az egyesület kapcsolattartó referensének és mindenkinek, aki szívét-lelkét beleadta, hogy eljuthattunk ide, és megismerhettük Kárpátalja gazdag történelmét, megtapasztalhattuk az ottani vendégszeretetet!

Kovács Ilona Klára

További fotók a képre kattintva: