Lelkes csapatunkkal mindjárt egy kompátkeléssel indítottuk a túrát. A Tisza túlpartjára érve, a töltést vettük célba, ami hosszan, néhol kacskaringósan haladt előttünk.

Az egyhangúságot számos látnivaló törte meg, hiszen a változatos facsoportokon túl a Zemplén vonulatának látványa, mint festői panoráma javarészt elkísért minket. Az út során láthattunk szebbnél szebb magasba repülő kecses fehér kócsagot, a töltés tövénél az egykori kubikgödrök élénk viziéletnek adnak otthont. Hód által megrágott fákat fedezhettünk itt fel, ezt a mocsaras lápos területet, úgy vehettük közelebbről szemügyre, hogy a lábunk nem lett sáros, köszönhetően a töltésnek.

De elhaladtunk egy Gróf Széchenyi István nevet viselő szivattyútelep mellett is, kéménye már messziről kimagaslott a tájból.

Szerencsénkre még találtunk lilatönkű pereszkét, melyet nagy kedvvel gyűjtöttek a túrázók.

Elérve a Kenzélő felöli hídfőhöz megnéztük az egykori vasúti híd maradványát, és megelégedéssel nyugtáztuk, milyen kedves, rendezett üdülőövezet található itt, igazi ékeszerdoboz. Ezt követően nem volt más hátra, mint ismét kompra szállni, hiszen következő állomáshelyünk a Tisza túlpartján Balsán volt.

Most az ezen az oldalon lévő hídfő felé vettük az irányt, ami 2011-től egy jódarabig Ökoturisztikai Látogatóközpont ként működött. Itt Szoboszlai Ottó házigazdánk ismertette az egykori híd történetét, illetve bemutatta a korabeli telefonközpontok működését, melyet egy múzeális darabbal személtetett is.

A megfáradt túrázókat zsíroskenyér lillahagymával, meleg gyógynövényes teák, forralt bor és dióolaj kóstoló várta, amit örömmel fogyasztottunk. Hazaindulás előtt még felmentünk az épület tetjén lévő teraszra, mégegyszer megtekinteni, most fentről a Tiszát, majd egy nemzeti színű szalagot helyeztünk el a hídfőnél, ezzel zárva túránkat. Bár a nap nem kandikált ki, mégis elmondhatjuk derűs napunk volt!!!

További fotók a képre kattintva:

Enikő fotói: