Furcsa kontraszt: a komor ipari díszletek és a mi vidám fecsegésünk. De hát a jó társaságban még a legszürkébb betonrengeteg is elviselhető, a kilométerek pedig szinte észrevétlenül fogytak.

Aztán egyszer csak kinyílt a táj. A harangodi vízpart már egészen más világ: nádas, madárdal, friss tavaszi illatok.

Az Ökopark és Látogató központban megnéztük az interaktív kiállítást, majd előkerültek a jógamatracok, a víz feletti stégen pilátesz foglalkozás várt ránk.

Főképpen a hölgyek körében óriási sikert aratott, de őszintén szólva a látvány is megérte: a tó lágy fodrozódása, a madarak éneke és a langyos napfény tökéletes hátteret adott a lazításhoz.

Közben a parton már gomolygott a füst. Akik a tornát inkább messziről csodálták, addigra beizzították a tüzet, és a sült szalonna illata hamarosan mindenkit visszacsábított. Nevetés, sercegő zsír, jóízű falatok – a pihenőpark percek alatt megtelt élettel.

Ebéd után újra nyeregbe pattantunk, és a tavat megkerülve áttekertünk a túlpartra, az ürgékhez. Kis szőrmókjaink bátran tűrték a közeledést – aki elég türelmes volt, akár kézből is etethette őket. Aztán ők sem törődtek velünk tovább, vidáman bukfenceztek a fűben, mi meg leheveredtünk melléjük. A nap melegen sütött, a fű kellemes volt, a világ pedig váratlanul lelassult.

Hamar elszaladt az idő és indulnunk kellett, nyeregbe szállva ismét az utakat róttuk, persze megint szembe szélben.  De senkit nem zavart már, akinek a lába fáradt, annak a lelke annál könnyebb volt.

Egy biztos: a bőrünk és az izmaink még napokig emlékezni fognak erre a túrára. Mi pedig már tervezzük a következőt.
A kerékpártúra a Tekerj a Zöldbe! túrasorozat része, ami a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség szervezésében az Aktív Magyarország támogatásával valósult meg.

További képek a fotóra kattitnva:
Angi képei:
Vegyes fotók:
Enikő képei: