Az elmúlt napok szeles időjárása ugyan alábbhagyott, de időnként még így is megdolgoztatott minket, mintha csak próbára akarná tenni a kitartásunkat. Az első megálló Nyírteleken volt, ahol újabb becsatlakozók vártak minket, hiába volt már május, a szokásos fagyi gondolata most senkit nem  csábított.

Innen Tokaj felé vettük az irányt, és az út mentén elénk táruló repcemezők egyszerűen mesések voltak. A sárga virágtenger mellett nem lehetett csak úgy eltekerni – természetesen előkerültek a telefonok, és születtek is a vidám, napsárga fotók.

Tokajba érve már egészen más arcát mutatta a nap: a levegő felmelegedett, és a város is megtelt élettel, turistákkal. Egy hosszabb pihenő után Tarcal felé kanyarodtunk, a töltésen haladva. Ez a szakasz igazi bringás élmény volt: hosszú, nyugodt kerékpárút, ahogy szeltük a tájat Mezőzombor irányába. Aztán egyszer csak ott volt előttünk a tábla: Szerencs!

A várhoz érve szabadprogram következett. A várkert parkja tökéletes hely volt egy kis lazításra: letelepedtünk, elfogyasztottuk a jól megérdemelt szendvicseket, és élveztük a pillanatot. De nem sokáig időztünk – hiszen tudtuk, hogy a távnak még csak a felénél járunk.

Néhányan a kényelmesebb megoldást választva vonatra szálltak, de a csapat nagy része még bőven érzett magában erőt. Hazafelé sokaknak a tokaji hegy megkerülése is belefért, ami külön kihívást és élményt adott a naphoz. Tokajnál ismét megálltunk egy rövid szusszanásra – és persze egy kávéra, ami új lendületet adott az utolsó szakaszhoz.

A hídra fordulva már egyértelmű volt a cél: vissza Nyíregyházára. Fáradtan, de tele élményekkel gurultunk be.

Hatalmas elismerés minden résztvevőnek – igazán kiváló teljesítmény volt, jó hangulattal, kitartással és rengeteg szép pillanattal! 
A kerékpártúra a Tekerj a Zöldbe! túrasorozat része, ami a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség szervezésében az Aktív Magyarország támogatásával valósult meg.

További képek a fotóra kattintva (Kazai Béla):
Angi képei:
Enikő fotói: