Az időjárás biztatónak bizonyult, az elmúlt napok napsütéses órái és csapadékmentessége volt kilátatba. Odautunkon egy hosszabb szünetet tartottunk vásárlási lehetőséggel egybekötve Kassán. Innen már alig félórányi utazás után megérkeztünk túránk kiindulási pontjára Aranyidára. Most is mint általában jellemző rövid és hosszú túrázó csoportra váltunk szét, egy közös fotó után mindenki kondíciója és kedve szerinti távot választva hódíthatta meg a hegyet.
  
A rövidebb túra résztvevői a könnyebb aszfaltos úton haladva egy csodás panoráma kilátópontig kapaszkodtak fel, ahonnan a Tátra havas csúcsait pillanthatták meg.

A hosszú túrázók a Kojsói csúcsot (1246 m) vették célba, meg kellett küzdeni a körpanorámáért, igen kaptatós hegyoldalon keresztül vezetett az út.

Habár az időjárásban szinte minden tökéletes volt, az a fránya szél csak bele tudott rondítani az élménybe. Hiába sütött a nap végig, a dermesztően metsző szél hamar lezavarta csapatunkat a csúcsról. A fákkal védett területek között aztán felüdülés volt folytatni a túrát. A szeles, de tiszta időnek köszönhetően a Tátra tekintélyt parancsoló nagysága többször is lencsevégre volt kapható. 

Igazi téli hangulatot kaptunk ropogott a hó a talpunk alatt, bár igaz már csak az északi fele volt havasabb a tájnak. A hópihék kristályossá fagytak és mint megannyi penge csillogtak a napsütésben, a bátrabbak még bele is feküdtek a hólepelbe.
    
Egy rövid ebédidőt tartva már csak a lefelé út volt előttünk, amit kedélyes beszélgetések közepette észrevétlen tettünk meg.

Buszra szállva jól esett egy kicsit megpihenni, a kassai városlátogatás program előtt. Itt szabadidő keretében mindenki igénye szerint használta ki a lehetőséget. Voltak akik várost néztek, míg mások beültek egy-egy hangulatos vendéglátóhelyre, esetleg szuveníreket vásároltak.

A nap végére mindannyian kellemesen elfáradtunk, színes élményekkel gazdagodtunk és vidám nevetgélés közepette utaztunk haza.

További fotók a képre kattintva:
Enikő képei:
Angi képei:
Vegyes fotók: