Az időjárás az indulás előtti napokban még próbálta elvenni a kedvünket, de mi már tudtuk – valahogy mindig kifogjuk a jó időt. És így is lett. Péntek reggel 9-kor, Tiszafüredről, 5 autónyi energiával és lelkesedéssel nekivágtunk.

Az első szakaszon Abádszalók felé haladtunk, ráadásul a szél is a barátunk volt – szó szerint hátba tolt minket. A nap egész nap ragyogott, mi pedig szépen pirultunk (jó, néhányan inkább égtek). A táj tavaszi pompában fogadott minket, a tó élővilága pedig egyszerűen lenyűgöző volt – még ha a víz kicsit hullámzott is.

Az első 20 km? Szinte észrevétlenül elröppent. Beszélgetések, nevetések, egymás húzása – igazi csapatélmény. Ebédidőben aztán megálltunk feltölteni az energiaraktárakat, mert hát valahol mégiscsak emberek vagyunk.

Délután már kicsit lassabb tempóban, de annál nagyobb elszántsággal haladtunk Kisköre felé, ahol a szállásunk várt. Útközben még tettünk egy kitérőt a Jóreménység-szigetre – és hát a neve nem hazudik. A nyugalom, ami ott fogadott minket, tényleg feltöltött mindenkit.

A 34. km környékén már a lábaink finoman jelezték, hogy lenne más hobbijuk is, mint a gyaloglás. De fejben erősek maradtunk, és amikor végre megláttuk a szállást… na, az maga volt a megváltás.

Az este? Méltó lezárása egy kemény napnak. Gyors szobafoglalás után jött a jól megérdemelt töltött káposzta (köszi, Anita), majd két születésnapos ünneplése – tortával, természetesen. Ezután pedig jöhetett a regeneráció: parajdi sós dézsafürdő és szauna. A jókedv simán lenyomta a fáradtságot.

Másnap reggel zenével és tánccal indítottunk (igen, tényleg), gyors reggeli, és már úton is voltunk. Ez a nap maga volt a jutalom: szél alig, napsütés annál inkább, és a tó körül pezsgő élet – bringások, horgászok, mindenki élvezte a tavaszt.

Újabb 33 km várt ránk, de senki nem adta fel. Komolyan, senki. Volt, aki néha még futott is, volt, aki megállt szusszanni, de mindenki ment előre. Ez a két nap tökéletes bizonyítéka volt annak, hogy az igazi erő fejben dől el.

Az utolsó 3 km? Na, az már nem volt sétagalopp. De mi nem is azért jöttünk. 

Amikor célba értünk, egy pillanatra mindenki elcsendesedett. Kicsit meghatódtunk, nagyon elfáradtunk, és elképesztően büszkék voltunk.

Két nap alatt körbegyalogoltuk a Tisza-tavat. Együtt.

Most jöhet a pihenés, a sztorizás, és persze a jól megérdemelt húsvéti lazítás.

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek! 

További képek a fotóra kattintva:
Angi fotói: