Túránkat csütörtökön már a hajnali órákban megkezdtük, mert hosszú vasúti közlekedéssel és egy átszállással jutottunk el Nagykanizsára felfedezni ezt a régiót. Sajnos két csapatra bontva tudtuk az utazást leszervezni, a csoport egy része Nagykanizsától kerékpárral érte el a Kistolmácson található jurtatábor szálláshelyet. A többiek helyközi buszra szállva jutottak el a táborig, ahol bérelt kerékpárjaik már várták őket.

Természetesen Nagykanizsán tartottunk egy rövidebb pihenőt a továbbutazás előtt, így volt alkalmunk a helyi nevezetességeket felkeresni. A tágas Erzsébet tér volt az első látványosságunk, ugyanis a tér minden szeglete rejtegetett valamit számunkra, mint Erzsébet királyné szobra, az impozáns Városháza, 1848-as emlékpark a Vasemberház udvarán, a Szentháromság-szobor, de nagyon örültünk a Testvérvárosok kútjának ami egy kerékpáros szobor is egyben.

A busszal utazók még a kora délutáni órákban megérkeztek a szálláshelyre, nekik volt lehetőségük a Kistolmácsi-tóban csobbanni, a kerékpárral közlekedők is "pálmafák" árnyékában hűsöltek a nagy meleg elől.

Jól esett a közösen elfogyasztott vacsora, pizzát rendeltünk egy fárasztó utazással teli nap végén. A jurta sátrak a nomád körülmények ellenére, meglepően kényelmesek és komfortosak voltak.

 Másnap Horvátország felé vettük az irányt, Perlakba látogattunk el. Tikkasztó hőség volt, a növényzet is arról árulkodott délebbre járunk, banánpálmák, hatalmas fügebokrok, burjánzó futó kivilugasok díszítették az udvarokat. Elérve a Dráva-duzzasztót felkapaszodtunk a töltésre és hosszú kilométereken át tekerhettünk a hatalmas vízfelület mellett.
 

Perlakban egy időben több fesztivál is zajlott, hőlégballon rendezvény, paradicsom fesztivál, és zenei fesztivál. Sajnos ottlétünk alatt mindhárom esemény programja szünetet tartott, így nekünk csak a szépen díszített fesztiváli látkép jutott. De hamar feltalálta magát a csapat, egy maroknyi ember úgy döntött megkerüli kerékpárral a tározót ( nekik 110 km lett a nap végére gyűjtve). Míg mások fürödtek egy jót, de olyan is akadt aki kötélátcsúszópályán adrenalinlöketre vágyott.
 

A városban még megnéztük a Szent-Jakab plébániatemplomot és az udvarán látható egykori torony alapzatát.

Hazaúton volt egy különös kalandunk, az országhatár után egy őz szegődött a bringások mellé és egészen Letenye város központjáig kísért minket. Ezt a napot nem úsztuk meg szárazon a ruhánkat kimosta az eső velünk együtt. Vacsorára megkóstoltuk a helyi zalai töltött káposztát, ami bár finom volt, de a szabolcsi ízek számunkra nagyobb kulináris élményt adnak.

Harmadnap Szlovénia volt a cél, Lendvára gurultunk ki, de előtte még magyar honban ebédeltünk egy igazán laktató menüt. Meglepetésünkre éppen a Szüreti fesztivál zajlott kárpótolva éreztük magunkat az előző nap fesztiváli hangulat nélküli érzet miatt. Egész nap lógott az eső lába, ezért rövidre kellett fogni a látogatást, a vár megtekintése mindenképp ajánlott volt, majd utána jött a felvonulás finom kóstolókkal. A hely érdekessége a Makovecz Imre tervezésű Kulturális Központ és Könyvtár, amit már messziről fel lehetett ismerni a sajátos stílusjegyekről.

Vasárnap reggelre nem maradt más hátra, mint elhagyni ezt a kissé dimbes-dombos vidéket. A táj és az időjárás néha feladta a leckét, de mégis olyan sok szép élménnyel gazdagodtunk ismét, hazánk egy  a többség számára eddig ismeretlen vidékét fedezhettük fel kerékpárral és közben két szomszédos országban is járhattunk, feledhetetlen emlékeket gyűjtve. 

 
Az időjárás ismét nem fogadott a kegyeibe minket Siófokon nem sikerült egy nyárzárót fürdeni, de egy jót sétáltunk a Balaton partján.

A Három ország két kerék a 2025. évi  „Kerékpárral 7 határon át”  programsorozat részeként, az Építési és Közlekedési Minisztérium támogatásával és a Közeledéstudományi Intézet közreműködésével valósult meg.

További képek a fotóra kattintva:  

Angi fotói:
Nati fotói:
Enikő képei: