Vidám hangulatban utaztunk a régről ismert túratársakon túl jelentős volt az első alkalommal velünk túrázók száma. A Vár-hegyhez érkezve rövid mosdószünetet tartottunk és elindultunk a hegycsúcson lévő vár romjaihoz.

Nem volt egyszerű menet, erősen kaptatós a felmenet és a nap is egyre tikkasztóbban sütött. Csapatunkra azonban nem jellemző hogy bármi kedvét szegi, kicsit szuszogva de mosolyogva haladtunk.

Fantasztikus panoráma várt ránk a csúcson, érdemes volt a legtetejéig felmenni a vasból készült szerkezetre.
 

Innen rövid ereszkedés után megérkeztünk a 723 m hosszú gyalogos függőhídhoz, mely a Várhegyet és a Szárhegyet köti össze. A hídra lépéskor Kolodko miniszobrokkal találkozunk Kossuth Lajos és Szent István áll a korláton. Egy páran elbizonytalanodtak a híd monunmentalitását látva és inkább visszavonulót fújtak, de a többség pezsdítő élményként élte meg az átkelést.
  

Az egészen bátrakat az üvegpadlón áthaladás sem rémítette meg, készültek a laza egyedi fotók sokasága. A Szárhegyre átjutva a Magyar Kálvária sétányra tértünk rá és a Zsolyomkai  borospincesorig sétáltunk le. Itt tartottunk egy rövidebb pihenőt, sőt egynémelyik pince nyitva is volt, így kóstolásra is lehetőség nyílt.
  
Ezután a Magyar Kálvária tetejét vettük célba felfelé már nem olyan könnyen ment, mint a lemenet. Lassan haladtunk, hogy legyen idő a történelmi emlékhely egyes stációit megtekinteni.Természtesen a turul madárnál készítettünk újfent egy csoportképet.
 

A Szent István-kápolnánál ismét lenyűgöző látkép tárult elénk immár a közeli Magas-hegyben gyönyörködhettünk.
 

Másodjára is átkelve a függőhídon már csak a parkolóba kellett eljutni, hogy újra buszra szállva folytatni tudjuk utunkat a szlovákiai Borsi felé. Kissé kalandosra sikerült a busszal a hegyről való leérkezés, a keskeny út miatt a szembforgalom nem képes biztonságosan elhaladni főképpen nem két turistabuszt. A sofőrök bravúros ügyességének köszönhetően ez a probléma megoldódott. Borsiba érve a felújított Rákóczi-kastélyt tekintettük meg. Az itt található Rákóczi életét és korát bemutató interaktív kiállítás rendkívül érdekesnek mutatkozott, bár hiányoltuk a korabeli bútorokat. A helyi vágott sört és kofolát is volt lehetőségünk megkóstolni a kiállítás után.
 

Kirándulni mindig érdemes elindulni, de ilyen szép időben és ilyen nagyszerű csapattal vétek lett volna kihagyni ezt a napot.
 

További fotók a képre kattintva:
Angi fotói:
Vegyes fotók: