Hatalmas fenyvesek öleltek körül minket, a levegő hűvös és tiszta volt, tele a hegyek friss illatával. A pára azonban mindent magába nyelt: eltűntek a hegycsúcsok, eltűnt a panoráma, és sokszor úgy éreztük, mintha egy misztikus, ködbe burkolózott világban járnánk. Bár a híres kilátás most rejtve maradt előttünk, a sejtelmes tájnak megvolt a maga különleges varázsa. A köd puhán ült a fák között, a távolból vízcsobogás hallatszott, és minden olyan békésnek tűnt. Meglepően sokan tették le voksukat mások is a túrázás mellett, így folyamatosan tele volt az út kirándulókkal, lovaskocsikkal.

Utunk során egy gyönyörű, zúgó vízesés mellett is elhaladtunk, amelynek ereje lenyűgöző volt. Mókás találkozásokban sem volt hiány: turistáktól falatokat remélő, már-már emberbarát molnárgörények sündörögtek körülöttünk, egy kíváncsi fenyőszajkó pedig egészen a csapatunk mellé repült kéregetni. Ezek az apró pillanatok még különlegesebbé tették a napot.

A bátrabbak végül megkerülték a tavat is, mások lovaskocsival tértek vissza, és akadtak olyanok is, akik betértek egy menedékházba egy kis pihenőre és felmelegedésre. A táj nagy részét csak sejteni lehetett a köd mögött, mégis mindannyian ugyanarra jutottunk: ide egyszer vissza kell jönnünk. Egy napsütéses napon, amikor nemcsak a talpunk alatt érezzük ezt a helyet, hanem a szemünk elé tárul a teljes szépsége is.

A túra végén még ellátogattunk Zakopane hangulatos utcáira is. A hegyi mozgás után jólesett egy kis séta a városban, egy hűtőmágnes, egy tányér forró leves, egy-egy fotó az ikonikus helyszínekről és már indultunk is hazafelé. Bár most nem a klasszikus kirándulóidő fogadott minket, mi mégis igyekeztünk beragyogni a napot – sok nevetéssel, vidám beszélgetésekkel és azzal a jóleső érzéssel, hogy együtt új élményeket gyűjtöttünk.

Néha nem a tökéletes panoráma tesz emlékezetessé egy utazást, hanem a közös pillanatok, a köd mögött megbújó hegyek titokzatossága, és az a sok nevetés, ami végigkíséri az utat.
További képek a fotóra kattintva (Kazai Béla):
Angi fotói:
Nati képei:
Enikő fotó: