Advent, adrenalin és a Tátra mosolya
A panoráma már önmagában megérte az utat, kellemes sétával jutottunk fel az építmény tetejébe.


Aztán jött az adrenalin, mert az üvegpadló nem hagyta nyugodni a tériszonyt, kötélhálón ücsörögtünk a magasban, csőhálóban kúsztunk, majd csúszdán sikítottunk lefelé.

Természetesen mindent kipróbáltunk, mert miért is hagynánk ki bármit.
A langyos időnek köszönhetően egy pillanatra sem kellett sietnünk, nyugodtan kiélveztük a panorámát és a magaslati élményt.

Innen Zakopanéba gurultunk tovább az adventi forgatag kellős közepébe. Az utcák hömpölyögtek, a hangulat pezsgő volt, és minden sarkon csábítás várt.

A Gubalowkára ki siklóval, ki saját lábon jutott fel, sokan a kalandosabb utat választottuk. Kevés hó, sok sár, némi csúszkálás, de a jókedv stabil maradt.

Fent forró csoki gőzölgött a kezünkben, körülöttünk fényfüzérek és karácsonyi díszek ragyogtak.

Az illatok és ízek gyorsan feledtették a fáradtságot. Idefent ugyanúgy elvarázsolt a látvány a hófödte csúcsok tisztán rajzolódtak ki a távolban, csendes, méltóságteljes szépségükkel hosszú percekre ott tartva minket.

Indulás előtt még bejártuk a híres Krupowki sétányt, ahonnan sajt és szuvenír került a táskába. Az adventi forgatag igazi téli mese volt, faházakból áradt a forralt bor és sült finomságok illata, szólt a zene, mindenhol fények, mosolyok és ünnepi nyüzsgés vett körül minket.

Hatalmas élmény volt ez a nap, gyönyörű tájjal, nagy utazással és egy zsebnyi nevetéssel.






























